"Egy igazi katona képes kitartóan és keményen harcolni egyetlen kis színes szalagért."
- Napóleon -
Milyen igaz. Képes voltam (meg mindig megfázva) eljönni, versenyezni egyetlen egy éremért. De! Az az érem jelentette az egész éves munkámat (a dupla trifectát).
Életem legnehezebb Beast-je. Megszenvedtem nagyon vele, de beértem. Megcsináltam.
Éjfélkor indulás Csehországba. Odaértünk. Borús idő. Köd. 6 oC. 12:00 kor indult a rajtunk. 11 oC. Szitáló eső.
Az első 1 km-en félreléptem a vizes akadályba. Térd rotty... feldagadt. Betették az összes akadályt a rendezvény területére. A távolság sehogyan se nőtt, de az idő és az akadályok annál inkább. Az akadályokról lecsúztam. Az összesnél burpee (30 db négyütemű fekvőtámasz úgy, hogy a mellkasnak érintenie kell a talajt.) A csigás akadálynál a homokzsákba, amit fel kellett húzni lehetett kb 50-55 kg. Teljes súlyommal ránehézkedtem, de meg se mozdult. Körülnéztem. Senki se burpeezik, akkor csak feltudja húzni mindenki. Átmentem egy másikhoz. Könnyebb volt :) Némi erővel fent is volt a magasban.
Elkezdtem végre kikeveredni a rendezvény területéről. Akadályok alig voltak, de viszont szintkülönbség annál inkább. Bevittek már az elején egy kb 6-8 oC-os tóba. Mondom magamnak: jó gyorsan átmegyek és futok tovább... Oldalra nézek a vízi mentőkre. Látom, hogy visszafele is át kel úszni a tavat... :/ Király. Felébredtem! Sok hegymenet és akadály után találkozok egy pataknál egyik csapat társammal, aki 3 órával előbb indult. Meg kérdeztem tőle hány kilóméternél tart. Mondja: 25km. A pályáról nem mondott sokat, inkább motivált és biztatott, hogy sikerülni fog. Ott elkezdtem gondolkodni, milyen lehet a pálya további fele.
Ezután hegymenet volt megspékelve egy kis hegymenettel. Sorba előzőm meg az embereket, akik nem bírjak. Jön a memória teszt felmondása. Az első kettő betűt felcseréltem, de rögtön észrevettem, ahogy kimondtam es kijavítottam. Az önkéntes csajszi mondja. No. One try. Burpee...Akiket megelőztem azok előttem lettek :/
Következő kép az amikor hegyről lefele menet megpillantom a síugró pályát. Felvoltam villanyozódva. Nem mindenki lát élőben ilyet. Amikor fel kellett sétálni a mellette levő lépcsőn már nem volt olyan jó élmény. Majd újabb meglepetés. Mellettem megláttam a spartan raceben szerintem az egyik leghosszabb homokzsák cipelését. Azonnal magamba nyomtam az Energy Gelem, ami nálam volt es ráittam az izotóniás italom, hogy legyen erőm hozzá. Az elején alig bírtam a zsákot feltenni a hátamra. Majd meg szakadtam. 68 kg vagyok. A zsák lehetett 45-50. Felfele sípálya. Több ezer embert megjárta. Csúszott rendesen. Többször leültetett a földre a terep. Nem láttam a tetejét a sípályának ahova fel kellett cipelni. Nem csinálhattam mást. Menni kellett, mert közben már szakadt az eső.
Apropó. 12:00 tól szitált az eső. 15:00 magasságában már szakadt egészen estig. Fantasztikus. Ha nem mozogtam elkezdtek megjelenni a hipotermia jelei. Áztam fáztam. Futnom kellett, hogy ne fázzak. Az ujjaimat már használni nem tudtam (A célban nem tudtam még a telefonom gombját se lenyomni). Dörzsöltem folyamatosan össze a két kezem. Egy ideig jó volt de nem sokáig. Mindenem vizes volt amióta elindult a futamom. A versenyszellem mozgott bennem. Mennem kellett. Nem azért jöttem el, hogy magamba roskadozva lesétáljam félig átfázva. Bár voltak szakaszok mikor elkezdtem magamba beszélni és motiválni magam.
Az utolsó 3-4 kilométerhez értem. Vissza a rendezvény terület közelségébe, ahol megint csak vártak az akadályok egymás után, szinte pár 10 méterre elválasztva őket. Csúszott az összes. Burpee. Már nem is számoltam. 250 db-nál járhattam. Jött a kőcipelés. Várni kellett az emberekre, míg a sok követ belerakják a vödrökbe. Ez idő alatt dideregtem, vacoktam. Fel a hegyre. Le a hegyről. Hozni-vinni mindig valamit...
Utolsó akadályok jöttek. Víz alatt lebukás a palánk alatt es feljönni a másik oldalon. Még jobban fáztam a hideg víznek köszönhetőleg. Ezután még egy vizes árok. Felhúzni magamat egy 45o -ban megdöntött falon kötél segítségével. Mozgott bennem az adrenalin. Be akartam érni.
Pár méterre volt a cél. Utolsó palánk. 2,5 méteres. Ezután tűz átrúgás. Pózolni a fénykép kedvéért. Letérdeltem és a nyakamba rakták a beast érmet, majd a 2x trifecta érmet. Elmondhatatlan boldogság volt bennem.
Minden tisztelet a természeté, ami befogadott engem több mint 6 órán át.
Végeredményben 27km, 1325m szintkülönbség és 35 akadály.
Másnap folytatás: NATO futás. :)
Makádi Balázs
Az ifjú sportolóval készült riport az alábbi linken érhető el: http://radioszentendre.hu/musor/junior_makadi_balazs